Késő tavaszi éjszaka „Három Kívánsággal”

20:00 – ideje vacsizni. Nekiláttunk, ettünk, elütöttük az időt. 21 órakor gyönyörű húzós kapás érkezett, rögtön sprint a bothoz, mert közel van a nádhoz a szerkó. Élvezetes fárasztás következett a 2,75 librás bottal. A hal partot ért. Mérlegelés, fertőtlenítés, megérdemelt trófeafotó és visszaengedés!

Ízvilág és taktika ugyanaz, vissza a nyiladékba. Elhelyeztem az in-line szereléket egy keményebb részre, ahol csak 1-2 cm iszap van. (Haldorádó Hexagonal Lead Inline ólmot használtunk – Kornél 80, míg én 70 g-os méretben.) Ismét várakozás. 22 óra körül gyenge kapásom volt, egy 2 kg-os kisördög próbálkozott. Bosszankodtam kicsit, amiért csak a melót hozta nekem, de ha kicsi van, akkor ott a nagy is.

Szerelék vissza a nyiladékba, ismét várakozás. Telihold volt, világosság, mégis egyre sötétebb lett: jött egy kora nyári zápor. Hirtelen szakadni kezdett eső, nagy szél kerekedett. Egész 2 óráig tartott, akkor alább hagyott a zuhi. Szélcsend lett, az eső is csak csepergett. Bajtársam úgy gondolta, felfrissült a víz, ő most frissít egyet. Csaliként Haldorádó Bevonatos Főtt Csalizó Bojlit tett fel fekete tintahalas ízben, könnyítésként pedig Dynamite Baits The Crave PopUp golyót faragott meg. Az eredmény nem is maradt el! 3 órakor húzós kapásra egy szép kis 4 kg-os töves látogatott el hozzánk, ám a fénykép valamiért elmaradt. Mivel a jelek szerint tetszett a halaknak a faragott csali, rögtön vissza is vitte. Keresett egy pofás kis öblöt a nádnál és elhelyezte a szereléket. Az eső megint rázendített, azonban most szél nélkül. Éppen csak elkezdett esni, mikor megcsippant a jelzőm. Odanéztünk mindketten, vártuk a kapást… de kialudt a LED-sor fénye. Elfordulunk, ám ekkor mintha csak kilőtték volna, olyan erősen jelentkezett a kapás! Szaladtam a bothoz, de a part felázott, és ahogy leugrottam a töltésről, a sima talpú utcai cipő zéró tapadást nyújtott, így végül lábaimat az égnek dobtam és nagyot nyekkentem a sárba. De kapás van! Felpattantam és belekezdtem a küzdelembe. Kornél nagyon megijedt. Óvatosan lemászott a partoldalon, majd aggódva kérdezgette, jól vagyok-e: „Semmi gond? Biztos jól vagy?”… Akkor még semmit nem éreztem. Egy jó 10-15 perces fárasztás következett, erős tükrös küzdött a horogvégen. A küzdelem lezajlott, végül is én nyertem. Mikor a hal partra került, és kezdtem megnyugodni, rögtön éreztem az esés velejáróit. De a hal a lényeg! Fertőtlenítés, mérlegelés, fénykép következett, majd búcsút vettünk egymástól.